Aki ma mintha más lett volna. Ott volt az ajtóban és mikor odamentem hozzá vidáman köszöntött.
- Szia!
- Szia!-köszöntem én is.
- Mi van ezzel a Viola üggyel?-kérdezte.
- Ma még nem beszéltünk.
- Rendben.-felelte.
Ezután kínos csend következett amelyet Lisander tört meg.
- Milyen órád lesz?
- Matek és neked?-kérdeztem.
- Irodalom- felelt miután megszólalt a csengő. Lassan telt a matek óra. Közben azon gondolkodtam, hogy mért izgultam miközben Lisanderrel beszéltem. A következő szünetben odajött hozzám Rosalia akivel nagyon jót beszélgettem majd kimentem a folyosóra. Amikor kimentem láttam, hogy Lisander egy vöröshajú sráccal beszélt. Odamentem volna hozzájuk de közben hallottam, hogy egy lányról beszélnek. Mivel még nem vettek észre ezért elbújtam egy szekrény mögött ahol tisztán hallottam mindent.
- Biztos vagy te benne?-kérdezte a vörös hajú.
- Igen, biztos Castiel.-mondta Lisander.
- Akkor most mit fogsz csinálni? Elmondod neki?-kérdezte tehát Castiel.
- Nem azt nem merném.- hőkölt hátra Lisander.
- Rendben. Kedves lánynak tűnik.-felelte amikor észrevett és úgy csináltam mintha amúgy is arra mentem volna.
- Sziasztok!- köszöntem kedvesen.
- Szia bemutatom neked a barátomat Castielt. Castiel ő itt Iris.-mutatott be minket egymásnak.
- Örülök a találkozásnak!
- Én is.- becsengettek így mentünk a termünkbe. Az órán azon gondolkodtam, hogy ha azt mondta, hogy kedves lánynak látszik és rám nézett akkor rólam beszéltek? A maradék szünetben pedig Rosaliával beszélgettem. Iskola után hazamentem. Megírtam a leckémet majd vacsoráztam, utána elmentem fürdeni. Este nem tudtam aludni, mert egyfolytában Lisanderen járt az eszem. Vajon én vagyok az a lány akiről beszéltek? Ez járt egyfolytában a fejemben. Nagy nehezen de valamikor elaludtam.